Minek a blog? Ki az a marha, aki a magánéletét közszemlére teszi? Én nem fogom! Mint ahogyan sokan mások sem! És mégis írogatnak mindenféle hülye weblogokat! Hogy miért? Hát azért, mert álnéven könnyen lesz gátlástalan az ember gyermeke.
Egy szaros nick mögé bújva lehet igazán osztani az eszet! Mert ugye, azt senki nem gondolja komolyan, hogy a webnapló olyan, mint egy szívecske mintázatú, rózsaszín emlékkönyv. Nem hát! Inkább egy nyilvános helyen elhelyezett firka. Falfirka a WC-ben: „Ha szexet akarsz, legyél itt péntek este nyolckor!” alatta: „Itt voltam, nekem jó volt, kivertem.”
Epés gondolatok többé-kevésbé debil személyektől webkettősítve. Szeretnék ebben a világban szociológus vagy pszicho-mókus lenni. Biztos, hogy weblélektannal foglalkoznék! Amennyi megrögzött skizo-személyt lehet könnyedén összelapátolni egy kis guglizás után, az az internet-történelem előtti időkben még elképzelhetetlen lett volna! Csak az ingerszegénységet tudom felhozni mindennek eredő okaként. A Bochkorék tehetnek mindenről! …hogy is volt? Nem is! A Boros kezdte! Lali királlyal meg Heni hercegnővel! Olyan jópofák voltak minden reggel a rádióban (hogyan lehet erős iróniára utaló hangulatjelet iderakni?)! De tényleg, az ember velük ébredt, velük tért magához. És ők jópofáskodtak, mint a két Latabár - már elnézést tőlük! Az, hogy sokaknak nem tetszett, nem érdekes, hiszen sokak viszont csak miattuk kapcsoltak oda, a kereskedelmi rádióra. A legendásra. Mert közben legendák lettek. Ezt tőlük tudom.
Szóval minden nap kabaré. Nem kis feladat! Mi a köze capuccinónak a blogozáshoz? Röviden kifejtem. Színesíteni akarták a reggeleket. Nyilván nyugati mintára. Az elszürkülés elleni küzdelemben aztán egyre inkább szürkeségbe süllyedt ez az egész. Ugyanis nem lehet minden nap teljesen új komédiát előadni, akármennyire fasza gyerekek is ezek. Hiába vannak új hülye hírek, amiket nem is kell kommentálni, csak be kell olvasni, és már megvan a vicc. Amik néha kitartanak órákig, vagy akár több napon keresztül is. Meg telefonáljanak be, kedves hallgatók, szóljanak hozzá emelt díjon, ha olyan marhák!
Megértem a szolgáltatót, nézettséget, hallgatottságot, látogatottságot akar. Például nagyon jó, ha Antal Imre elmondja a kedvenc viccét. De órákig nem lehet kedvenc-vicceket mondatni még vele sem! Egy nap, egy hét és Antal Imre kifullad. Mindenki megunja. Vasárnapi mise is csak hetente egyszer van. Jólesik rápihenni előtte. Hát még akkor, ha a konkurencia is beveti magát! Persze ugyanazzal a nagy „ötlettel”. Ekkor vége a dalnak, új műsorhoz új férfi kell!
Na, itt vannak ezek a blogok. Mennyi „érdekes” téma, mi szem-szájnak ingere. A füvezéstől a csajozásig minden. Közélet, politika, szerelem, élvezet, babamagazin, vallás, nézni is tereh. Aki ebben a vízben hullámot akar látni, nagy kavicsot kell beledobnia! Amivel mindenki egyetért, nem jó! Arra senki nem ír kommentet! Ki kell erőszakolni a sok hozzászólást, olyan témákat kell feszegetni, amiktől az olvasó zsebében kinyílik a bicska. Nem bírja megállni, hogy ne szóljon hozzá. Ekkor reagálni fog a másik oldal is, dupla élvezet! Ajánlott témák: „buzi vagyok és gyereket akarok, katolikus áldással”, „szarok rátok, adófizetők, amíg feketemercivel járok és Maldívoknál nyaralok”, „Gyurcsány legalább csinál valamit, Orbán egy hazug nímand”, „igaz, hogy lesz Győzike-show jövőre is?” stb. A legjobb valakit, vagy valamit nagyon szidni vagy dicsérni. A középút nem járható! Hol van már Heni hercegnő? Rá senki nem emlékszik… Jobb is. Neki.
Most meg én is blogot írok. Azt sem tudom, miről. A kurva anyámat.
„Azért szar ez az egész világ, mert Ti, emberek szarok vagytok! És én? Én is egy kicsit. Sajnálom, én is egy kicsit…”
